Magyaregres

Magyaregres település híres személyei

Magyaregres település sírversei

"Örökre elmentél, itt hagytál bennünket

Összetörted nekünk bánatos szívünket"

Szerető szüleid

"Az Úr adta az Úr elvette

Áldott legyen az Õ neve."

Kálvária volt az élet

Sok betegség terhe végett

Jó szüleim, kedves férjem ne sírjatok

Jézus jobbján boldog vagyok

Olyan jó itt megpihenni

Ide lent már nem fáj semmi

Fájdalmamnak vége szakadt.

Zúgó őszi szellő, ha erre visz utad

Hozd - e sírhant fölé tépő sóhajunkat

Bús fekete felhő borúdat ne vidd el

Öntözd meg sírunkat hulló könnyeiddel

S ha majd a kikelet új életet fakaszt

Számunkra hirdessen boldog örök tavaszt.

Nyugodj hát békén üdvünk halottunk

A hazáért meghalt nagy áldozatunk.

Napsütésben harmat cseppek

Sötét éjben csillag ezrek

Úgy fénylett a tiszta lelke

Hópelyhekből összeszőve

Hü hitves és jó szülőknek

Megmaradt szent örökségnek

Szívének a drága gyöngye

Boldogító szeretete

Megőrizte erős hitét

Imádkozó szép életét

Õ hallotta: "Jővel gyermekem

Jer pihenj nyugodj keblemen."

Szeretteim ne sírjatok

Atyám keblén boldog vagyok

Túl a síron nem fáj semmi

Milyen jó itt megpihenni

"Nyugodjatok békén az idegen földben

Majd találkozik lelkünk ott fenn az égben a

Szentek seregében."

Jó volt, gyanús ajakkal

Róla még a rágalom sem szállt

Lelke mint a hattyú tolla

Oly fehér, oly tiszta volt

Tán azért szállt oly messze

Hagyva gyászt fájdalmat itt

Nehogy a föld beszennyezze

Lelkének szép álmait...

"Éltemben sok szenvedés

Háborúban fogság ért

Itt találtam édes álmot

Jézusomnak kebelén."

"A legdrágább férj és édesapánk voltál

de elrabolt tőlünk a kegyetlen halál.

De te nem haltál meg most is itt vagy velünk.

Itt élsz a szívünkben mert minem felejtünk."

Óh én ifjú álmaim

Rég eltűntek szétfoszlottak

Mint a köd a szél szárnyán

Az az ábránd elenyészett

Az a légvár füstgomoly

Az a remény az az érzet

Az a világ nincs sehol...