Kéthely

"Mosolygó arcodat nem láthatjuk többé.

Számunkra nem haltál meg, csak pihensz e hant

alatt"

 

Szenderegj csendesen

Hideg mély ágyadon

Hû szüleid fájdalma az

Mely virraszt sírodon

 

Örökké élni fogsz mint a csillagok

 

Ifjúságod, véred a hazáért adtad

Nekem csak a fájdalmas emléked hagytad

"A gondolat mi benned él tovább megy, s újat

formál

Másabb a föld azáltal, hogy születtél, s ember

voltál"

 

"Küzdelemnek vége, pihenő itt,

Kinyugodni az élet fájdalmait"

 

Nem tudtál elbúcsúzni

Csak elmentél csendben

Fájdalomtól meggyötört szívvel

 

A lélek él ... találkozunk

 

Ez mily értelmes s istenféld

vezették egyesült erdvel

buzgalmunk eredménye

betegek ápolója, arák anyja

élt 70 évet

tisztelve meghalt 1898. évi december hó 15-én"

 

A jóság mintaképe, õ éppoly igazságszerető

hitközösségünket hűséges lélekkel

imaházunk létesítése, voltak a szegények hü

gondozója

Õ pedig 71 évet s szeretve meghalt

1890. évi augusztus hó 3-án"

 

Áhítattal nézz - e sírhalomra

Mely a legnemesebb szívet takarja

Lángelme volt nemének kimagasló alakja
A szenvedők vigasza az elhagyatottak védangyala