A hozzátartozó elhalálozását követően a gyászolók leülnek a földre, fejükre hamut szórnak, gyászruhájukat megszaggatják. A lakásban található tükröket és képeket letakarják.
Ezzel veszi kezdetét a gyász négy szakasza.

1. A haláltól a temetésig: nem esznek húst és nem isznak bort. Nem hajtanak végre időhöz kötött utasításokat.
2. A temetéstől számított egy hét: nincs munkavégzés, nincs fürdés, nem viselnek bőrcipőt, nincs nemi élet, nem tanulják a Tórát, (a Mózes öt könyvét tartalmazó díszes tekercs) nincs nyiratkozás.
3. A temetéstől számított 30 napon át: tilos nyiratkozni, nem lehet új ruhát viselni.
4. Csak szülők halálakor: a temetés napjától egy évig kaddis (zsidó szertartási ima) a zsinagógában.

A temetés szokásai: gyalulatlan deszkakoporsó, amely nincs leszögezve, a halottra varrás nélküli fehér vászonruhát adnak, a feje alá a Szentföldről hozott földet raknak, a fejet Kelet, azaz Jeruzsálem felé fordítják.

Temetőlátogatáskor a sírhantra nem virágot, hanem követ helyeznek. Ezzel emlékeznek Jákob tettére, aki Ráhel ősanyát a vándorlás során a pusztába temette el, és, - hogy sírját megvédje a vadállatoktól - tele rakta kövekkel. Napjainkban azonban már zsidó temetőbe is illik virágot vinni. Minden évben az évfordulón és a három zarándokünnepen emlékeznek meg az elhunyt hozzátartozóról. Mécsest gyújtanak és kaddist mondanak.