A virágot az ember már ősidők óta ismeri, és a virágkötészet elemei is egyidősek a virágok ismeretével. A történelem előtti korok virágkultuszára és virágkötészeti tevékenységére a mai élő természeti népek kultuszából lehet következtetni.

Ahogy a különböző népek temetkezési szokásai között eltérések mutatkoznak, úgy temetőik hangulata, a búcsúztatás díszei is változnak. Míg Északnyugat-Európában egyszerű, nyugalmat sugárzó, a természetbe harmonikusan illeszkedő s a természetes emberi érzelmeket szolgáló parkerdők, temetőligetek váltak inkább kedveltté, addig Franciaországban és a mediterrán országokban a szertelen mozgalmasságú barokk, majd neobarokk síremlékek zsúfolódtak egymás mellé a temetőkben.