Kaposvár - Keleti temető település híres embere

<<< Gaál László

Gábriel János

Gabsovits Károly >>>

politikus, a Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke
Kaposvár - Keleti temető
XVI. szakasz 47. sor 2. sír


Kaposvár
on 1894. április 5-én született. A mozdonyvezető Gábriel Mihály és Szekeres Terézia ötödik gyermeke. Római katolikus vallásban nevelkedett. Elvégezve az elemit, ipariskolában tanult tovább, ahol a kocsifényező szakmát szerezte meg. 1921-ben megkapta a mesteri címet, egészen 1949-ig, mint kisiparos dolgozott. Az első világháborúban az olasz és orosz fronton teljesített katonai szolgálatot. A második világháborúban is behívták, de csak hátországi szolgálatra 1940 és 1942 között.

Már 1921-ben vállalt politikai párttagságot. Belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, de komolyabb szervező tevékenységet nem folytatott. A háború után rövid ideig a Független Kisgazdapárt tagja lett. 1947-ben memorandumot szerkesztett a Kaposvárra látogató Tildy Zoltán köztársasági elnök számára a kaposvári hadifoglyok hozzátartozóinak nevében. Ezután több párt is megkereste, majd a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Somogy vármegyei pártlistán pótképviselő lett. 1948 áprilisában hívták be az Országgyűlésbe, miután Kolbert Jánost megfosztották mandátumától.

Mandátumának lejárta után, 1949-ben felajánlották számára, hogy lépjen be a Magyar Dolgozók Pártjába. Amikor az ajánlatot elutasította, főbérleti lakásától megfosztották, felesége varrodáját bezárták, kisiparának gyakorlását pedig ellehetetlenítették. Csak 1952-ben talált állandó megélhetést, amikor elhelyezkedett a Kaposvári Vaskombinátban.

Városában, Kaposváron, aktív szerepet vállalt az 1956-os forradalomban. Október 25-én a vállalati munkástanács, két nappal később a megyei forradalmi bizottság tagjává választották, 29-én a megyei forradalmi intéző bizottság elnöke lett. November 4-én, amikor a szovjet csapatok megszállták az országot, a szovjet katonai hatóságok letartóztatták, és Ungvárra szállították. Egy hét múlva hazahozták, és a Belügyminisztérium őrizetébe került. 1957 januárjában a Legfőbb Ügyészség bűncselekmény hiányában ugyan szabadlábra helyezte, de két hónap múlva közbiztonsági őrizetbe került. Kistarcsán és Tökölön raboskodott. 1958. január elején szervezkedés bűntettében találta vétkesnek a Kaposvári Megyei Bíróság. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság fél évvel csökkentve büntetését, két évre ítélte el. Korábbi elzárását beszámítva 1958. június közepén feltételesen szabadult a váci börtönből, december közepéig rendőri felügyelet alatt állt. Régi munkahelye nem vette vissza, más munkahelyre való felvételét pedig a hatóságok akadályozták meg. A sorozatos rendőri zaklatások miatt, feleségével együtt, a Budapesten élő lányukhoz költöztek. 1966-ban a Kereskedelmi Asztalos- és Lakatosipari Vállalattól ment nyugdíjba.

1970. február 1-jén hunyt el. Temetésére a kaposvári Keleti temetőben került sor.