Kaposvár település híres embere

<<< Leposits Ignácz

Leskó László

Ligeti Béla >>>


Kaposvár

 

1943. november 10-én született Újdombóváron vasutas családban. A középiskolát Dombóváron, a tanítóképzőt Kaposváron végezte. 1965-től négy évig pedagógusként és népművelőként dolgozott Györében és Izményben. Írásai ekkor kezdtek megjelenni megyei lapokban, vidéki folyóiratokban, a Magyar Rádió 20-as stúdiója pedig dokumentumjátékát, riportjait juttatta el a hallgatókhoz. 1965-ben megnősült. Felesége, Anna szintén pedagógus volt. Két leányuk született: Judit 1966-ban, Gabriella pedig 1967-ben. 1969 elejétől lett Kaposváron újságíró. A Somogyi Néplapnál 1986-ig dolgozott munkatársként, kulturális rovatvezetőként. Egy évtizeden keresztül a lap színikritikusa is volt. Kevés szavú, nehezen nyíló ember volt. A falusi emberrel mégis az első perctől szót tudott érteni. Írásai közben országos lapokban, folyóiratokban is megjelentek, így többek között az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, a Magyar Nemzetben, melynek évekig somogyi tudósítója volt. Országos Szociográfia Pályázaton második, novellapályázaton harmadik díjat nyert 1974-75-ben. A Gammapolison innen" című riportkönyve 1982-ben jelent meg a Kozmosznál. Ezzel a munkával kiérdemelte a Művészeti Alap Nívó-díját, és megalapozta a Gulás-fivérek “Törvénysértés nélkül" című kitelepítésfilmjét, valamint Litauszki János “Traktorista lányok" című dokumentumfilmjét. Közben megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, majd a Kiváló Munkáért kitüntetést. Somogy megye Pálóczi Horváth Ádám díjjal ismerte el tevékenységét, később pedig neki ítélték elsőként Somogy Megye Közművelődésének újságírói nívó-díját is. Mint dél-dunántúli munkatárs, szegődött a Szabad Földhöz 1986 februárjától. Így már nem csak Somogyot, hanem Tolnát, Baranyát és Zalát is járta. Krónikása és tanúja volt a nagy átalakulásoknak, a rendszerváltásnak, így a falu változásának is. Oknyomozó riportokat, sorsportrékat, művészettel foglalkozó írásokat publikált. Munkái alapján felvették a Magyar Írók Szövetségébe, a Szabad Föld kollektívája pedig Aranytollal ismerte el munkásságát. 1994-től 1997-ig, lemondásáig főszerkesztő-helyettesként dolgozott a lapnál. A Táncsics Mihály Díjat 1995-ben kapta meg. A Móra Könyvkiadótól az Év riportkönyve nívódíjat kapta, a Hírlapkiadó Vállalat nívódíjasa. 1983-ban elnyerte Somogy megye Közművelődési díját. Szabadidejében szívesen olvas és színházba jár. Vidéket járó ember volt, írásait onnan hozta, aki olvasta, azt érezhette: oda is küldi vissza őket. Írásai: Kaposvár, útikalauz (1970), Gammapolison innen, riportkönyv (1982, Kozmosz Könyvek), Kihűlt lábnyomokon, regény (1987, Kozmosz Könyvek), Ember a Kénes-tóban, krimi fűzet (1991, Budapest). Antológiákban: Menekülés a naprendszerből (sci-fi novella). Gulyás-fivérek: Törvénysértés nélkül (szociográfia). Traktorista nők, dokumentumfilm- forgatókönyv (1983), Írószemmel (1974). 1998-Egyszer volt szenteste novelláskötet. (1998) A Szabad Föld munkatársai által fontosnak tartott újságcikkeiből a 2000 decemberében megjelent “Eszközünk a szó" című kötet.